Az utóbbi évek során már több környező országot felfedeztünk: jártunk a Tátrában, Horvátországban, Olaszország északi partvidékén, és nemrégiben a szlovén hegyeket és tengerpartokat is megismerhettük. Azonban Ausztria eddig kimaradt a listánkról. Mivel sok barátunktól hallottunk csodás élményekről és láttunk gyönyörű fotókat az osztrák Alpokról, tudtuk, hogy egyszer el kell mennünk. Így esett a választásunk a Hotel Sonnhof Rauris*** ajánlatára – kezdi beszámolóját Laci.
Az utazás kezdete: vidámpark és festői tájak
Izgatottan vártuk az augusztus végi utazás napját, és a tervezés során már elképzeltük, milyen kalandok várnak ránk. (Spoiler: a végén az élmények felülmúlták a várakozásainkat.) Első nap a 6-7 órás utunkat megszakítottuk, hogy felfedezzük a Fertő-tó osztrák oldalán található Family Parkot. Hat éves kisfiúnk, Samu először találkozott nagyobb vidámparkkal. Sokat nevettünk és szórakoztunk a hullámvasúton és a körhintán. Innen még négy óra út várt ránk, de az osztrák utakon könnyű a vezetés, mert a sofőrök figyelmesek és előzékenyek, az egyre nagyobb hegyek látványa pedig érdekessé is tette az autózást.
Este érkeztünk meg Raurisba, ahol a szálloda a hatalmas zöld hegyek között helyezkedik el.
A svédasztalos vacsora ízletes magyaros ételeket tartalmazott, és már a szálloda területén is számos élmény várt ránk, mint a wellness, trambulin és pingpong asztal.
A városkát gyorsan bejártuk: minden osztrákosan rendezett, tiszta volt, tele jellegzetes alpesi épületekkel.
Aranymosás és alpesi kilátás
Másnap a bőséges reggeli után felmentünk a felvonóval a középső szintig, ahol az aranymosással is megpróbálkoztunk. Hamar kiderült, hogy ez bizony egy nehéz mesterség.
Rengeteg türelem kellett hozzá, hogy egy-egy porszemnyi aranyat találjunk, de a magasból még jobban kinyíló panoráma és a keresés izgalma miatt nagyon érdekes és megnyugtató feladatnak éreztük.
Ezalatt kisfiunk, Samu a patakban és a homokozóban játszott és ásványokat gyűjtött. A felső állomáson egy hűsítő tó várt ránk, ahol köveken átkelve és tutajozva élvezhettük a vizet, míg Samu újdonsült barátaival – köztük magyarokkal is – játszott a vizes játszótéren. Én közben felmásztam két közeli csúcsra, a Schwarzwandra (2190 méter) és a Reissrachkopfra (2210 méter), ahonnan csodálatos körpanoráma nyílt a Grossglockner hegycsoportjára is.
Európa legnagyobb vízesése és a Grossglockner panoráma út
A következő nap úticélja Európa legnagyobb vízesése, a Krimml volt. Az impozáns vízeséshez másfél óra alatt lehetett odaérni autóval. Érdekesség, hogy 380 métert esik a folyó három szakaszon, ami igazán monumentális látvány. Korán indultunk, ami jó döntés volt, mert rengetegen szerették volna megnézni ezt a csodát. Amikor kifelé jöttünk, már óriási sor várakozott a pénztár előtt. Egy-két órán át sétáltunk felfelé, csodálva a víz erejét és a természet szépségét.
Később felkanyarodtunk a Grossglockner panoráma útra, ahol életünkben először 2500 méter magasan autózhattunk. A havas hegycsúcsok festői látványt nyújtottak, és a hosszú – egyébként fizetős – alagúton való átkelés is izgalmas volt. Visszatérve a szállodába, vacsora után a teraszon beszélgettünk az élményekről, míg Samu a trambulinon játszott.
Pihenés és felfedezés a raurisi strandnál és a Kitzlochklamm szurdokban
Az eseménydús nap után egy pihenősebbet terveztünk, így másnap a raurisi strandot látogattuk meg.
Egy kis gyerekmedence mellett egy fokozatosan mélyülő úszómedence és egy kanyargós sárga csúszda található a kis, tiszta fürdőben, ahonnan elképesztő kilátás nyílt a 3000 méteres csúcsokra és a völgyre. Egy hatéves számára nem is kell több! A több századik csúszás után visszatértünk a szállásra… 😃
Délután a strandtól negyed órányira található Kitzlochklamm szurdokba vezetett az utunk, ahol hatalmas sziklafalak között tört utat a folyó. Kisebb-nagyobb vízesések mindenütt, fából készült túraútvonal, sok lépcső, és a sziklába vájt alagutak tették izgalmassá azt a két órát, amit a szurdokban töltöttünk.
Az utolsó nap: magashegyi túra
Az utolsó nap reggelén Samu és Judit újra a helyi fürdőben töltötték az időt, míg én egy komolyabb alpesi túrára indultam. A strandolás jól sikerült, a jubileumi ezredik csúszás is megvolt.🙂
A túrát a Lenzanger parkolóban kezdtem, 1460 méteren, ami a szállodából kb fél órás út után érhető el. Kis bevezető erdei szakasz után eltűntek a fák, és zöldellő réteken, tehenek között vezetett a szerpentines út a Niedersachsenhausig, ami 2471 méteren található.
Mivel fél hatkor indultam a szállodából, különleges élmény volt a reggeli kávémat a hegytetőn elfogyasztani, és élvezni a festői látványt. Ezután meghódítottam a 2530 méteres Bockhartscharte csúcsot, ami kb negyed óra a turista háztól, könnyebben teljesíthető úton.
A menedékháztól a másik irányba indultam el, az igazán nagy hegyek felé. Veszélyes út vezetett felfelé a keskeny gerincen: mindkét oldal fele több száz méter mélység, néhol kézzel-lábbal kellett mászni, néhány igazán meredek helyen drótkötelek segítették a haladást. Később olvastam csak, hogy ez egy minősített hegyi út, amin csak magashegyi tapasztalat birtokában érdemes elindulni. Szerencsémre pár magas hegy meghódítása már az élményeim között szerepelt a Tátrából, és néhány via ferrata pályát is teljesítettem már, így 2750 méterig jutottam, a Riffelhöhe és a Neunerkogel hegyek közé.
Itt azonban úgy ítéltem meg, hogy vissza kell fordulnom, mert olyan veszélyes mászás következett volna, amit nem vállaltam. Egy nagy sziklán megpihenve élveztem a Sonnblick csúcsának, a jeges gleccsereknek, az innen kicsinynek tűnő Rauris-völgynek a látványát, próbáltam befogadni ezt a sokszínű és végtelen csodát, közben egy keselyű szállt a magasban a fészke felé, közvetlenül mellettem. Biztos vagyok benne, hogy sok év múlva is visszaemlékszem majd ezekre a percekre.
A leereszkedés eseménymentesen telt, ebédidőre értem vissza autóval a szállásra. Könnyű ebéd után megnéztük a helyi piacot.
Érdekes portékákat kínáltak a helyi gazdák, fenyőpálinkát és sajtokat kóstoltunk, a hotel felé sétálva pedig felfedeztünk egy kisebb minigolf pályát, ahol jót játszottunk hűsítő osztrák sört kortyolgatva.
Eljött az utolsó este, Samu még egy nagyot ugrált a trambulinban, mi pedig tervezgettük a hazautat. A Top of Salzburg kilátóba szívesen felmentünk volna, de végül úgy döntöttünk, hogy azt majd legközelebb (talán jövőre) pótoljuk.
Megpakoltuk az autót mindenféle osztrák finomsággal, és élményekkel feltöltődve elindultunk haza.
Összegzés
A Hotel Sonnhof Rauris*** tökéletes választásnak bizonyult. Összehasonlítva több szálláskereső oldal ajánlatával, ez a hotel tetszett a legjobban: remek elhelyezkedés, ahonnan könnyen fel lehet fedezni a környéket, félpanziós ellátás rengeteg extrával, medence, gyerekbarát szolgáltatások és magyar nyelvű személyzet, ami jelentősen leegyszerűsíti a kommunikációt.
A szállás valóban remek kiindulópont volt a környék felfedezésére, az ételek ízletesek voltak, és a plusz szolgáltatások, ajándékok mind hozzájárultak a tökéletes élményhez. Az egész hotelre nagy tisztaság jellemző, a szobatakarítás diszkrét és nagyon jó minőségű.
Amit igazán kiemelnék, az a szálloda munkatársainak kedvessége, mosolya, segítőkészsége. Kivétel nélkül mindenkire jó szívvel emlékszünk vissza.
| 💡Tipp |
| A szállodai tartózkodásunk során a Billa bolt fontos hely volt, ahol naponta megfordultunk. |
Az ütemtervünk másoknak talán zsúfoltnak tűnhet, a felfedezés és az élmények azonban megérték. Rengeteg mindent láttunk, és már most tervezzük a visszatérésünket, hogy folytathassuk az Alpok szépségeinek felfedezését.
Szerző: Laci, Judit és Samu
A Hotel Sonnhof Rauris*** minden évszakban kényelmes szobákkal, félpanziós ellátással és számos extrával várja a felfedezőket – kicsiket és nagyokat egyaránt! Tekintsd meg aktuális ajánlatainkat! Kutyabarát szállás vagyunk, így kedvencedtől sem kell megválni az utazás idejére.